Minden rendszernek, így egy-egy családnak is vannak olyan önálló törvényei, amelyek a résztvevők számára rejtettek, tőlük függetlenül működnek. Ha úgy képzeljük el a családtagok rendszerét, hogy mindenki kapcsolódik egymáshoz, akkor feltételezhetjük, hogy mindegyikük élete - akár generációkon keresztül - hatással van a többiek sorsára is. Bert Hellinger német pszichoterapeuta a nyolcvanas évek közepén egy különleges módszert dolgozott ki, ezeknek a törvényszerűségeknek a felismerésére, amelyet szisztematikus-fenomenologikus rendszerterápiának, vagy egyszerűbben családfelállításnak, illetve családállításnak nevezett el.

A megfigyelések szerint a testi-lelki bajaink kialakulását nem feltétlenül a saját életünk eseményei határozzák meg. Az ember élete összefonódik a családtagjai sorsával, akiktől az életét kapta. Mintha egy közös energiamező, egy "családi lélek" kötne össze bennünket azokkal, akik a családunkhoz tartoznak.

Hellinger megfigyelése szerint a családi lélekben egy olyan tudattalan csoport-lelkiismeret működik, amely "képes" arra, hogy ha a tagok egyikével életbevágóan rossz történik, vagy úgynevezett "nehéz sors" jutott neki, akkor valaki más a családból - akár egy-két generációval később - azt az adott problémát átvegye és úgy érezzen és viselkedjen, mintha az a rossz dolog a sajátja lenne.

Mit jelent a nehéz sors?
Ha valaki nem tudott megszületni, vagy gyerekként halt meg, a felnőtt kor előtt. Nehéz sors, ha valaki korán - gyerekként - elveszti az egyik, vagy mindkét szülőjét. Ha valaki betegség, vagy sorscsapás következtében elveszíti a társát. Ha nem tud gyereket szülni, vagy nemzeni. Vagy ha baleset, katasztrófa, üldöztetés következtében mások meghaltak, de ő túlélte. Ide tartozik az is, ha valakit kitagadtak a családból.

Kik taroznak a családhoz?
A testvérek, - azok is, akikkel egy szülő közös - szülők és az ő testvéreik, nagyszülők és testvéreik, dédszülők. A tapasztalat szerint a dédszülőkig nyúlik vissza a családi energiamező. A szülők és nagyszülők előző kapcsolatai, az úgynevezett helycsinálók is a családhoz tartoznak. Helyük van a családban az elveszett ikertestvérnek is, akiről sokszor nem is tudunk.

A módszer maga
A munka csoportban zajlik. A kliens röviden elmondja a problémáját, az állításvezető pedig feltesz egy-két kérdést. Ez alapján kirajzolódik, hogy a problémában mely családtagok érintettek. Ezután kiválasztásra kerülnek az érintett családtagok képviselői, akik belépnek a térbe és elindul egy folyamat, amelyben a résztvevők különböző zsigeri érzéseket, élnek meg. Ezek az érzések nem a sajátjaik, hanem a képviselt családtag érzései. A vezető ezen érzetek alapján kap információt arra vonatkozóan, hogy hol lehet a rejtett dinamika, a probléma gyökere. Ha világossá válik, hogy hol borult fel a családi rend, akkor a kliens is beáll a saját helyére és fejet hajt a nehézsorsú családtag előtt, elfogadja a saját helyét és sorsát és attól kezdve éli önmaga életét.

Hogyan működik?
Nem tudjuk. Folynak tudományos kutatások, de a tapasztalat azt mutatja, hogy itt valami másról van szó, mint amit az eddigi ismereteink alapján meg tudunk érteni. A legjobb, ha megtapasztaljuk ennek a lelki rendszernek a működését és ezáltal jobbá tesszük a saját és szeretteink életét. A német elemzések szerint a családállítást követő egy évben a résztvevők nagyobb részénél jelentős pozitív változás tapasztalható, kisebb százalékuknál javul a helyzet, és van olyan eset is, amikor nincs változás.

A családállításnak, a felborult rend helyreállításán túl, a szüleinkkel, nagyszüleinkkel, családtagjainkkal való kapcsolatunk helyreállítása is a feladata. A család, sokak számára, fájdalmat, haragot, hiányérzetet jelent. A családállítás segíthet abban, hogy ez ne így legyen.

Kiss Péter
családállító, tanácsadó