Belgyógyászati szakvizsgálat

Kedves Látogató!

Ha esetleg bizonytalan lennél a Nálad jelentkező tünetekkel kapcsolatosan, és nem tudod, hová fordulhatnál az adott esetben, a belgyógyász szakorvos lehet segítségedre. Ő ugyanis integrálja az általános orvosi gyakorlat szintjén a többi orvos szakmát a megelőzés, gyógyítás és rehabilitáció szempontjából.

A belgyógyászati vizsgálat lényeges része a kórtörténet kikérdezése!
Ennek során az orvos rákérdez a családban előforduló betegségekre, különös figyelmet fordítva:
- a szív- és érrendszeri (magasvérnyomás, szívinfarktus, érszűkület, trombózis, embólia),
- a gyomor- és bélrendszeri (máj, epebetegség),
- az endokrinológiai (belső elválasztású mirigyek, hormonok),
- a légzőszervi,
- az anyagcsere (cukorbetegség, zsíranyagcsere eltérések),
- az urogenitalis(húgyúti),
- a mozgásszervi megbetegedésekre,
- az autoimmun- és fertőző betegségekre,
- a fejlődési rendellenességekre és
- a daganatos kórképekre.

A kórtörténet részét képezi a páciens korábbi betegségeinek ismerete:
-           a gyermekkori betegségek és azok szövődményei,
-           valamint a családi kórtörténetnél feltüntetett szervrendszeri megbetegedések.  
Nagyon fontos a családi halmozódás, vagy a családban előfordult kórképek életkori megjelenése is. A kórtörténet magában foglalja a különböző allergiákat is (pl.: légúti-, táplálkozási- és gyógyszer allergia).

A fizikális vizsgálat során az orvos:
Felméri:

1. a test fejlettségét,
2. az általános belszervi állapotot,
3. a páciens tápláltságát.

Megfigyeli:

1. a bőr, a látható nyálkahártyák színét,
2. tapintja a pajzsmirigyet, a nyirokcsomókat.

Kopogtatja, és hallgatózással vizsgálja:

1. a mellkast,
2. tüdőt,
3. szívet.

Tapintja:

1. a perifériás ütőereket,
2. nyaki ütőeret
3. és megtekinti a visszereket. 

Vérnyomást mér.
A has érzékenységét vizsgálja, tapintja a májat és a lépet, kóros rezisztenciát, sérvet keres, megállapítja a műtéti hegeket, illetve kitér a mozgásszervek és az idegrendszer vizsgálatára is.

A belgyógyász a tünetek, kórtörténeti adatok, panaszok ismeretében szűrő jelleggel, vagy a tünetek okának megállapítására felállít egy diagnosztikus sorrendet - laboratóriumi vizsgálatokkal, további szakorvosi konzultációk megszervezésével, képalkotó vizsgálatokkal.

A leletek értékelésénél a jelen állapot felmérése mellett mindig kitér a korábbi leletekkel történő egybevetésre is, hiszen a terápia megválasztásáról a korábbiakhoz képest bekövetkezett változás alapján tud dönteni.
A belgyógyász az adott betegségnek megfelelően veszi gondozásba a pácienst, folyamatosan követi és ellenőrzi az egyes megállapított eltérések mértékét.